Futballduma

- Igen, agresszív vagyok, de ezért tudtam egyebek mellett kiszakadni a magyar fociközegből. Külföldön az a minimális elvárás, hogy legyek kemény, egészségesen harcos, agresszív. De ez nem egyenlő a durvasággal. A másik a kommunikáció. Igen, beszélek a sporikkal, de nem sértem meg őket. Ki szóljon a játékvezetőnek, a kis Kokó? Tudom, Magyarországon vagyunk, de akkor sem változom meg, hiszen tudom, hogy igazam van!

– De lefelé? – Olykor vissza kell lépni egy lépcsőfokot, hogy a következő akadályt könnyebben vehesd. Nem titok, a magyar bajnokságban testileg és lelkileg is szeretném rendbe hozni magam, a Ferencváros neve pedig még manapság is jól cseng Európában. Büszke vagyok rá, hogy ennek a csapatnak lehetek a játékosa, bár kétségtelen, hogy odahaza is találtam volna klubot magamnak. Sőt ha a pénzt tartottam volna szem előtt, biztosan nem ide szerződöm. Máshol talicskányi eurót ajánlottak, panorámás villát a város szélén, én ezúttal mégis a fejlődésemet tartottam szem előtt. Huszonöt éves vagyok, bőven van még időm pénzt keresni. Most fontosabb a karrierem, és az sem mellékes, hogy a nemzetközi porondon is megmutathatom magam.

- Mióta az új szakvezető átvette a csapatot, nagyon komoly terhelésnek vagyunk alávetve, ideértve a labdás és a labda nélküli feladatokat is. Én úgy látom, mindenki partner a kemény munkában, nincs olyan, aki "húzná a száját" emiatt. Az eddigi néhány nap alapján úgy látom, Détári Lajos főleg a labdabiztonságra és az agresszív letámadásra akar ösztökélni minket, ami változás, mivel Prukner Lászlónál inkább az volt a jellemző, hogy a mérkőzésekre való felkészülésben a taktikázást helyeztük a középpontba.

– Azt hittem, arra azért futja a Vasasban.
– Meccsenkénti egy garnitúrára igen. Amikor az egyik olasz világbajnok a szünetben felajánlotta, hogy elcseréli a szerelést, a csapattársam jelezte, neki arra még szüksége lesz a második félidőben. A római együttérzően megpaskolta a vállát, de odaadta a mezét, ők ugyanis hoztak vagy három-négy szettet. Meg volt külön bemelegítőedző, pályaedző nem is egy, ilyen-olyan tréner, vagy hétfős lehetett a szakmai stáb, nálunk Komjáti András mellett a szalagszakadással küszködő Tóth András és Szijjártó István alkotta a csapatot. Mindezt csak azért mondom el, hogy érzékeltessem, profizmus és profizmus között is van különbség.

– Cserélt végül dresszt?
– Kuncsorogni nem akartam, a marketingvezetőnk, Mohácsi Márta azonban cselekedett helyettem is, megkaptam Daniele De Rossi trikóját. Egy vadi újat. Kulcsár Dávidnak Francesco Tottié jutott, mégpedig egy másik színű. Ebből gondolom, hogy minimum három váltás felsővel jöhettek. Nekünk pedig bejelentették a csütörtöki edzésen, aki engedély nélkül cserélt mezt, ki kell fizetnie. A Roma ellen, a centenáriumi összecsapás után. Itt tartunk.

– Azt kell csinálni, amit én meg Dragóner Attila csináltunk Stockholmban. Dragóner gyomron vágta, én meg vesén vágtam, aztán mindjárt tudta, merre van az előre. Nagyon fontos, hogy nem szabad megijedni. Képességeit tekintve egy szenzációs labdarúgóról van szó, nem is tudom, hogy játszottam-e valaha más ilyen ellen. Nincsen haragban saját magával, borzalmasan nagy önbizalma van, és ha azt látja, hogy valaki fél tőle, akkor vége. Hát, mi nem ijedtünk meg Dragónerrel, érezte is, hogy nem lehet annyira húzogatni, mert kaphat esetleg egy komolyabbat. Ugyan ő fejelte a gólt - Király Gábor leütötte ugye, és elvitték agyrázkódással -, érezte, hogy ez nem az a kávéház, ahol ő bármit megtehet. Az összes védőnek magabiztosságot kell sugallni, és ha szemtől-szembe kerül vele bárki, akkor szikráznia kell a levegőnek – fogalmazott az egykori válogatott futballista.