Futballduma

"Jó leckét kaptunk, az ötvenkilós gyerekek bolondot csináltak belőlünk. Hivatkozhatnék most a hosszú, majd' húszórás utazásra, hogy néhányan még mindig küszködnek az időeltolódás okozta nehézségekkel, ám ezzel saját magunkat csapnánk be" - kezdte a Nemzeti Sportnak Urbán.

"Márpedig ha a játékosaim saját meccsük előtt azzal a kéréssel fordulnak hozzám, hogy ha már Amerikában vannak, este szeretnének elmenni a Detroit Pistons NBA-s kosárlabdacsapat mérkőzésére, akkor ők fejben nincsenek a futballpályán. Amikor meghallottam a kérést, úgy éreztem magam, mintha egy olyan turistacsoport vezetője lennék, mely szabadsága alatt eljött világot látni. Abban a pillanatban tudtam, hogy zakó lesz a vége. Sajnos ez a magyar valóság: a mi huszonéves sztárocskáink, akiknek saját véleményük szerint már régen valamelyik nagy külföldi klubban kellene szerepelniük, csak néztek, mint Maris a moziban, ahogy cikáztak közöttük a mexikóiak."

– Frissen, fiatalosan várja a felkészülést?
– Mivel napokon belül betöltöm a harmincötödik életévemet, azt nem állíthatom, hogy fiatalon… – felelte Kenesei Krisztián. Azt viszont elmondhatom, hogy frissen, sőt lelkesen megyek majd le az első edzésre. (...)
 

– Dzsudzsák Balázzsal elégedett volt?
– Nem lógott ki közülünk… Egy sorban szerepeltem vele, mindig csereként kezdtünk, aztán öt-hat perc elteltével beszálltunk. Akik láttak minket együtt focizni, azt mondták, nem néztünk ki rosszul, ezen felbuzdulva meg is kérdeztem Balázstól, nem keres-e csatárt az Anzsi. Azért egy Eto’o, Kenesei pároshoz szívesen adnám a nevem, még akkor is, ha a levezetéshez pillanatnyilag fiatalnak érzem magam…

– Ezek szerint szilveszterre egy mahacskalai szerződést kívánt.
– Nem szoktam kívánni, hiszen nincsenek extra igényeim. Csupán arra vágyom, hogy mihamarabb rendeződjenek a család dolgai, illetve, hogy a Haladással jól teljesítsünk tavasszal. Amennyit játszom még, szeretném emlékezetessé tenni.

- Csak a három pont begyűjtése lehet a célunk Pécsett, hiszen így sokkal nyugodtabban nézegethetnénk a tabellát a téli szünetben – mondta a rutinos középpályás, Bárányos Zsolt. - Nem lesz egyszerű dolgunk, de annak örülök, hogy jó talajú pálya vár ránk a hétvégén. Amúgy ha rajtam múlna, én szívem szerint egész télen játszanék, ahogy azt például Angliában is teszik, csak hát itthon nem megfelelőek ehhez a körülmények. Közel 18 éves korom óta van profi szerződésem, és azóta nem sok minden változott: nincsenek korszerű stadionok, rossz minőségűek a pályák. Külföldön ezzel szemben napoztatják, vagy alulról fűtik a gyepszőnyeget. Semmi kifogásom nem lenne az ellen, hogy még december 22-én is bajnokink legyen, majd néhány szünnap, aztán 26-án egy edzés, 27-én pedig egy újabb meccs, csak ez a magyar pályákon elképzelhetetlen. A hideg nem lehet akadály: amikor kimegyünk az öltözőből, akkor kicsit szokni kell, de a melegítés közben már minden rendben van. Nem szabad megállni, ez a titok, és ha folyamatosan mozgásban vagy, észre sem veszed, hogy csípős az idő.

– Az első mérkőzésen, Székesfehérváron a 70. perc után már nagyon elfáradtam, a Pápa ellen viszont már csak a hosszabbításban vettem néha nehezebben a levegőt, de ez normális egy ilyen meccsen, tehát összességében azt mondhatom, hogy nincsenek erőnléti problémáim.

- Mióta az új szakvezető átvette a csapatot, nagyon komoly terhelésnek vagyunk alávetve, ideértve a labdás és a labda nélküli feladatokat is. Én úgy látom, mindenki partner a kemény munkában, nincs olyan, aki "húzná a száját" emiatt. Az eddigi néhány nap alapján úgy látom, Détári Lajos főleg a labdabiztonságra és az agresszív letámadásra akar ösztökélni minket, ami változás, mivel Prukner Lászlónál inkább az volt a jellemző, hogy a mérkőzésekre való felkészülésben a taktikázást helyeztük a középpontba.